Az előzmények

Az egész úgy kezdődött, hogy 3 éve az őszi találkozón álltunk az esőben a Fővárosi autópiacon, amikor odajött hozzám egy emberke azzal, hogy neki van egy P70-ese, nem akarom-e véletlen megvenni. Ismerve az itthon található néhány fennmaradt példány állapotát és semmit sem tudva a fa-karosszéria rejtelmeiről kissé fenntartással fogadtam a dolgot, de valahogy megfogott a dolog... Hiszen már a Kis Szürke előtt is tervbe volt véve egy P70, csak az valahogy elmaradt. Emberünkkel telefonszámot cseréltem, és ennyiben maradtunk. Egy hét múlva sor került egy látogatásra, majd kicsit később megbeszéltünk egy időpontot a nagyvizitre, amire egy hozzáértővel érkeztem - felvértezve különféle fakasztnis és DKW-s tapasztalatokkal. Mivel a szakvélemény pozitív volt, sőt, még az árból is jelentős engedményt kaptunk, ha minél előbb elvisszük, némi anyagi tervezgetés után úgy döntöttem, hogy ennek a gépnek a Szürke mellett van a helye. Amikor összejött az ára, leszerveztem egy trailert a dologhoz és némi kínlódás után a kocsi ott állt a Szürke mellett a garázsban.



A diagnózis

Mint már mondtam, a fakasztni állapota sokkal jobb volt annál, amiket azelőtt P70-ügyben tapasztaltam. Gondok voltak viszont a motorral, az elektromos rendszerrel és a hűtőrendszerrel (bár ez csak később derült ki). Szerencsére a forgalmi szerinti tulaj még megvolt, így vele sikerült az adásvételit megkötni (legalább nem lesz gond a papírozással). A forgalmi természetesen az eredeti "Gépjáróműves" szürke forgalmi volt, és annak tanúsága szerint a CA-41-16 néhai forgalmi rendszámú kocsi került hozzám, amit 1958. 10. 15 -én helyeztek először forgalomba és 1980 szeptemberében vontak ki véglegesen. A kisöreg előtúrt nekem a garázsából, pincéből, padlásról meg a telekről egy halom alkatrészt is, a lista természetesen nem volt teljes, rengeteg cucc van még most is hiánylistán. A beszerzésnél nagy segítség volt az Ebay, ott szinte minden cucc fellelhető, csak győzze az ember megfizetni... Ekkoriban kezdtem el a P70 honlapot is ( www.p70.tvn.hu ), aminek a célja márkatársak, autók és alkatrészek keresése volt. Később az egész kibővült a fennmaradt járművek regiszterével és minden egyébbel, ami ide kell.



Motor és elektronika

A kocsi mellé kaptam gyári kezelési könyvet és alkatrészkatalógust is, szerelési könyvet pedig az Ebay-en sikerült vennem. Az elektromos vezetékek eredetileg sodrott erű textil-bakelit kábelek voltak, amiket valaki nagy sikerrel kókányolt át modern villanyvezetékre. Vezetékből jóval több volt benne, mint kellett volna, ezeket természetesen kiiktattam. Az elektromos rendszer kapcsolási rajz alapján történő többszöri átnyálazása, majd egy 12V-os akksi beszerzése után felvillantak a fények, és a rendszer - működött. Külön élmény volt a rendszám-világításban elhelyezett egyetlen, üvegbúrás féklámpa...



A motor, mint azt bizonyára tudjátok, 690 cm3-es, kétütemű, vízhűtéses. Ez eddig nem is lenne baj, de az egész nem önindítóval, hanem ún. dynastarterrel indul, ami indításkor az önindító, menet közben pedig a dinamó szerepét tölti be. Hiába, az egész kocsi a DKW F7 és az IFA F8 alapján nyugszik, ezt is átmentették belőle. Ez még mindig rendben van, a baj csak az volt, hogy - nem indított. Vagyis néha igen, néha nem; bizonyos esetekben pedig füst szállt fel a dynastarter-házból. Miután az állórészt felújíttattam, és a motor még mindig nem indult, kellő logikával sikerült rájönni, hogy a forgórész lehet a rossz. Ez viszont nem jön le olyan könnyen a főtengelyről, speciális agylehúzó célszerszám kell hozzá. Az Ebay-en vett szerelési könyv épp ezidőtájban érkezett meg, és láss csodát - az első 92 oldal csak a célszerszámokat tartalmazza! Szerencsére volt esztergályos az ismerősök között, aki kis összegért megcsinálta nekem mind a lehúzót, mind az ellendarabot, amivel aztán nekiálltunk. Egy tekerés, és a forgórész ott volt a kezünkben. Tisztán látszott a probléma oka is: az állórész bronzkeféi elkoptatták a tekercset, néhol kicsit össze is égett a tekercselés. A tartalék motorról hasonlóképpen leszedtük a forgórészt és betettük a kocsiba, összeraktuk és láss csodát: a motor az indítógomb első működtetésére beindult és a kipufogó végén az 1:25-ös keverék miatt vastag, kékes füst jelent meg.



Hűtővízgondok és gyújtásállítás

Mivel a motor stabilan járt és a kocsi vígan eregette a fellegeket, szűknek bizonyult az udvar, ezért következhettek az utcai próbakörök. Előtte viszont a hűtővel kellett foglalkozni, mert néhány helyen eresztette a vizet. A hűtőjavító simán behegesztette volna azt a lyukat is, ahol a váltórúd megy keresztül, és igen nehezen tért napirendre a dolog fölött, hogy ez nem szükséges. A gépkönyvbeli fotókkal viszont sikerült meggyőznöm, hogy igenis, létezik ilyen autó, amin ez így van megoldva. A hűtő elkészültével már tényleg jöhettek a próbakörök. A vízhőfokmérés nem volt megoldott, az eredeti berendezés már elkallódott az eltelt közel 50 év alatt, ebből adódtak különféle gondok is. Egyszer például annyira felmelegedett a rendszer, hogy (mások szakvéleménye szerint) öngyulladás jött létre a hengerekben, a motor nem akart sehogy se leállni, csak lefullasztani lehetett. Aztán az egyik börzén beszereztem egy kontroll-órát, ami ugyan nem gyári, de felettébb hasznos; ezután az ilyen gondok megszűntek. Gondot jelentett még az a jelentős vízkő-mennyiség, ami a közel 50 év alatt a blokkban felgyülemlett. Ezt trisóval sikerült orvosolni: egy erős keverék, némi járatás, néhány napi állás és 1-2 tesztkör után elégedetten konstatáltam, hogy a vízhőmérséklet nem megy a gyári 82 fok fölé. A gyújtással is volt némi probléma, a két alaplap cserélgetése után és egy-két korrekció folytán sikerült stabilizálni az alapjáratot is.

2005, őszi találkozó



Mivel a kocsi szépen futott, és a P-rendszámos körök alatt is szépen teljesített, arra gondoltunk, hogy jól mutatna az őszi találkozón is. Bizonyos műszaki akadályok folytán nem P-rendszámmal és a saját lábán, hanem csak úgy, egy trailer segítségével sikerült kijuttatni a találkozóra, ahol elég szép sikert aratott. Találkozó után irány újra a garázs, ahol azóta is téli álmát alussza, de lesz még tavasz, és fog még gomolyogni a kék füst!

Forrás: http://twk.lusteenet.hu